Dictamnus albus L. - nagy-ezerjófű

Habitus:  
Magányos, felálló szárú, 50-120 cm magas évelő. Az egész növény erősen illatos, szöveteiben olajtartók találhatóak. 
Levél:  
Levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltan összetettek (a fiatal növénykéken egyszerűek), a levélgerinc szárnyas. A levélkék áttetszően pontozottak, szélük fogazott. 
Virág:  
Virágzata szártetőző fürt, az egyes virágok zigomorfok, a szirmok fehéres rózsaszínűek, sötétebb piros erezettel, a porzók feltűnően hosszúak, a virágból kinyúlnak, íveltek. Virágzás májustól juliusig. 
Termés: 
Termése öthasábú tok. Termésérés augusztustól szeptemberig. 
Ökológiai igény:  
Fényigényes, meleg- és mészkedvelő, erősen szárazságtűrő. Száraz lomberdőkben (főleg cseres-tölgyesek, molyhos tölgyesek, bokorerdők), illetve meleg szegélycserjésekben élő, főleg középhegységeinkben gyakori, sík és dombvidéken elég ritka növény. 
Magyarországi előfordulása:  
Zemplén, Cserhát, Aggteleki-k. , Putnoki-dv. , Bükk, Mátra, Börzsöny, Naszály, Vértes, Visegrádi-hg. , Pilis, Tétényi-sík, Bakony, Pannonhalmi-dv. , Balaton-fv. , Keszthelyi-hg. , Mecsek, Villányi-hg. , Balfi-dv. , Hevesi-sík, Mezőföld, D-T k. , Nyírség. 
 
Védett! Természetvédelmi értéke: 5.000 Ft.