(Iharosberény, 1920. aug. 28. - Sopron, 1983. febr. 14.): erdőmérnök, a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa (1962), egyetemi tanár. Erdőmérnöki oklevelét 1942-ben kapta a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy. Bánya-, Kohó-és Erdőmérnöki Karán. Mérnöki munkáját a besztercebányai áll. erdőigazgatóság erdőrendezőségénél, majd a marosvásárhelyi erdőigazgatóságnál kezdte. 1945 után a pécsi erdőgazdaság műszaki osztályán dolgozott, 1946-tól az erdőgazdaság ig. h.-e, majd 1949-től a Pécsi Erdőgazdasági Nemzeti Vállalat vezérig. h.-e. 1950-től a Földművelésügyi Min.-ban az erdészeti osztály vezetője, később az Erdőközpont műszaki ig.-ja, ill. a vezető állandó h.-e; 1954-től a Sátoraljaújhelyi Erdőgazdaság főmérnöke. 1959-től a soproni egy. tanszékvezető professzora. 1962-től 1966-ig az Erdőmérnöki Kar dékánh.-e, 1966-1969 között dékán, 1972-től 1981-ig rektorh., ill. megbízott rektor. Gyakorlati munkájában elsősorban az erdészet gépesítésével tűnt ki. Az Erdőgazdasági Tervező Iroda alapítója. - F. m. A kérgezés gépi eszközei (Bp., 1971); Munkavédelem az erdőgazdaságban (Bp., 1978); Az erdészeti karbantartó- és javítóbázisok kiépítése és üzemeltetése (Bp., 1980); Erdészeti géptan I. (Sopron, 1980); Erdészeti géptan 3. (Sopron, 1981); A fahasználat gépei (Bp., 1986).- Irod. Király Pál: Dr. K. J. (Erdőgazdaság és Faipar, 1983. 5. sz.).

 

Forrás:

Életrajzi lexikon