Fodor László

1855-1924





Alkotó: 
Kutas László 
Felállítás és avatás éve: 
2004 
Tanszék: 
Ábrázoló geometria 

Dr. Fodor László emlékezete



Írta: Dr. Mihalovits János, főiskolai r. tanár

 

A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola
Évkönyve
Az 1924/25. tanévről.
(39 – 45. oldal)

 

Amióta a m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola selmeci otthonát elhagyta és Sopronban székel, minden itt töltött esztendő egy–egy díszt tört le a tanári kar koszoruján. Dr. Barlai Béla, Sobó Jenő, Vadas Jenő és Jankó Sándor, a legutóbbi öt év áldozatainak mélyen gyászolt sorát íme most Dr. Fodor László, miniszteri tanácsos, főiskolai rendes tanár, ugyancsak súlyt és tiszteletet jelentő neve gyarapitja. Dr. Barlai és Jankó még javakorabeli férfiak voltak, amikor rájuk borult az enyészet; a többi halottunk bár tisztes kort ért el, de közismerten oly ép és mindvégig bámulatosan megőrzött erőteljes szervezettel élte napjait, hogy azt hittük, hogy a bibliai patriarkák sorsában fogja őket a Gondviselés részesíteni. Normális, békés, nyugodt körülmények között – úgy érezzük – nem is következett volna be ez a tömeges pusztulás. A halál szinte rendszert alkotó munkáját főképen és döntően azok a katasztrofális, testet és lelket megőrlő események segítették elő, amelyek a legutolsó években a főiskolát úgy intézményes egészében, mint egyes tagjaiban vészes elemi erővel rázkódtatták meg s amelyeknek szülöttjei, a példátlanul nyomorult viszonyok, a szenvedés minden fajtáját zuditották a bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola menekült személyzetére.

 

Az uj sírhant egy nagyértékü, produktiv élet hordozójának porhüvelyét takarja. Dr. Fodor László egyénisége tehetséget, tudományt, kiváló tanári kvalitásokat, mindig úri formák között megnyilatkozott férfias erélyt és gyengéd szeretetet jelentett, oly feltűnően szép és hatalmas testi alakba burkolva, amely az első pillanatra és már külsőleg is tiszteletet parancsolt.

 

Boldogult jelesünk Szakolcán, Nyitramegyében, 1855 január hó 25–én született. Középiskolai tanulmányait szülővárosának gymnáziumában kezdte és a pozsonyi kir. Kath. gimnáziumban fejezte be. Már ifju éveiben nem mindennapi tehetségek és a komoly kötelességtudás jellemezték, ami az 1873 julius 10–én megszerzett „kitüntetéses” érettségi bizonyítványa tanusit. Szaktanulmányait egy évig Budapesten és három évig a bécsi műegyetemen végezte s két helyütt is tett minősitővizsgálatot; nevezetesen 1878 junius 18–án a bécsi reáltanárvizsgáló bizottság s 1883 április 30–án a budapesti országos középtanodai tanárvizsgáló bizottság előtt; mindkét helyen a mennyiségtanból és ábrázoló geometriából képesíttetett. Doktori diplomáját a mathesisből, kísérleti fizikából és elméleti asztronómiából 1877 junius 10–én a kolozsvári tudományegyetemen „cum laude” szerezte meg.

 

Ily alapos tudással fölfegyverkezve, bár Marburgba is kapott meghívást, hivatásos működését a besztercebányai kir. Főgimnáziumnál kezdte meg, ahová 1878 szeptember 16–án, a tanulmányi alap terhére, helyettes tanárnak neveztetett ki, majd 1883 május 29–én ugyanott rendes tanárrá lépest elő. Tárgyai a rajzoló geometria és az ezzel kapcsolatos díszítményes rajz volt ; ezeken kívül rendkívüli tárgykép a szabadkézi rajzot is tanította.

 

Besztercebányán töltött éveire mindig kedvesen emlékezett vissza; hiszen itt izmosodott meg finom pedagógiai érzéke, amelyről volt növendékei hálás kegyelettel beszélnek; itt aratta első irodalmi sikereit, amelyek nevét az országos szaktekintélyek sorába emelték; s itt vezette oltárhoz 1882 szeptember 17–én özv. Lehoczky szül. Fluk Elma urhölgyet, aki a szív és lélek minden hevével és hűséges, odaadó gondozással kísérte egész élete folyamán a sírig.

 

1887 augusztus 30–án Pöschl Ede, a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémián az ábrázoló geometria professzora nyugalomba vonulván, az így megüresedett tanszékre Dr. Fodor László is pályázott, akinek ezidőben és éppen a kérdéses tudománykörben már közismert, jó neve volt. De hadd szólj ón helyettem főnökének, Spitkó Lajos, a besztercebányai főgimnázium igazgatójának, ebből az alkalomból 1887 augusztus 20–án kiállított hivatalos bizonyságlevele, amely Dr. Fodor László egyéniségét a következőkép jellemzi:

 

„Igen alapos szakember, kinek Dr. Wagner Alajossal együtt kiadott rajzoló geometriai tankönyvei közelismerésben részesülnek. Tehetséges, igen szorgalmas s önálló munkálatokra is képes mathematikus. A szabadkézi rajzot gymnáziumunkban évek óta nagy szakismerettel, alaposan és szép eredménnyel tanitja. Általános műveltsége igen dicséretes. Teljesen birja a magyar és német nyelvet s tótul is jól beszél. Ért franciául és latinul is. Előadási képessége minden tekintetben megfelelő; folyékonyan, szabatosan, értelmesen és világosan beszél. Hivatali buzgalma kifogástalan. Erkölcsi, társadalmi és politikai magatartása minden tekintetben korrekt. Egészben véve kiváló erőnek tartom, ki az akadémiai tanszék igényeinek teljesen meg fog felelni.”

 

Folyamodása sikerrel járt s 1887 december 3–án a VII. fizetési osztályban akadémiai II. osztályu rendes tanárrá és kir. bányatanácsossá neveztetett ki; 1904 január 26–án a VI. fizetési osztályban I. osztályu rendes tanárrá, illetve kir. főbányatanácsossá lépett elő; 1919 január 27–én pedig miniszteri tanácsosi ranggal az V. fizetési osztályba soroztatott.

 

Főiskolánkon 1904–ig az ábrázoló geometriát és rajzot, a grafosztatikát, az elemzőtérmértant, a térképrajzot és a szabadkézi rajzot adta elő. Az 1904. évi főiskolai reform a grafosztatikát az erőműtani, az elemzőtérmértant a mathematikai tanszék előadási anyagába utalván, e két kollégium tartásától fölmentetett; a térképrajz és szabadkézi rajz a legutóbbi tanulmányrendünkben, közös nevezet alatt, mint technikai rajz szerepel.

 

Kollégiumait lebilincselő közvetlenséggel tartotta, mely a hallgatóságban nemcsak érdeklődést keltett, de kedvet is öntött a geometria képzeletvilágának szerkesztés utján való reálizálása iránt. A rajzoktatás terén disztingvált izlést, a vonalak és szinek harmóniájának felismerését és alkalmazását iparkodott tanitványaival elsajátittatni, amire őt fejlett művészi lelke különösen képesitette. A technikai rajz körében a skizzelési készség kifejlesztésére fektette a fősulyt. Itt említjük meg, hogy a fotografálásnak szenvedélyes barátja volt s azt saját tapasztalatai alapján önállóan javitott eljárásokkal művészi nivón, magas tökéllyel űzte.

 

Tanitványaival mindig előzékeny, finom modorban érintkezett s a hallgatóság részéről megnyilatkozott hasonló magaviseletet épugy megbecsülte, mint ahogy viszont a netán előfordult tapintatlansággal szemben megtorló szigorusággal járt el. Bocsánatos szíve azonban a megbánás első jelére minden botlást gyorsan és végkép felejtett.

 

A mult, de sokkalta inkább a szomoru jelen szűkös viszonyai között nagyjelentőségű volt az a legnemesebb humanitással, a keresztény karitasz felemelő és vigasztaló tantiságaival ékesített, önzetlen fáradozás, amelyet e tekintetben is Nagy Halottunk, mint a „Főiskolai Segélyzőegyesület” és a „Menzasegélyek és internátus helyeket kiosztóbizottság” végtelenül lelkiismeretes, páratlan és méltányos elnöke kifejtett.

 

Részint az említett kedves társadalmi formák, részint az a melegség, amellyel az ifjuság jóléti intézményeit felkarolta és az a ritka bőkezű vendégszeretet, amellyel uri házát a főiskolai polgárság előtt állandóan nyitvatartotta: szinte hagyományos tiszteletet és ragaszkodást váltott ki az ifju szívekből és biztositotta számára az ideális tanár, az atyailag gondoskodó patrónus és a felejthetetlen házigazda soha nem muló emlékét a keze alól kikerült egész szakközönségben is.

 

Mértékadó szerepet játszott az Alma Mater adminisztrációjában és ismételt reorganizációs munkálataiban. Intézetünk 1904–ig hároméves tanfolyamú „akadémia” jellegével birt s élén „igazgató” állott; ettől az időponttól kezdve „rektor” által kormányzott négyéves tanfolyamu „főiskolává” alakult át. Az első „rektor” Dr. Fodor László volt, aki már az előkészítő szervezési munkálatokban is hozzáértő buzgalommal közreműködött, de különösen fontos tevékenységet fejtett ki 1904–1906–ig terjedő aktiv rektori méltóságában, amikor szerencsés keze, az átmeneti idő minden nehézségei dacára, zökkenés nélkül segítette át intézetünket az uj vágányra, melyen 1922–ig haladt. Érdemeinek elismerésekép 1909–ben ujból feléje fordult a főiskolai tanács bizalma s rektorrá választván, e méltóságot, most már másod ízben, 1910–1912–ig viselte. 1906 október 1–től 1908 október 1–ig, illetve 1912 október 1–től 1914 október 1–ig prorektor volt. E hosszu és eredményes adminisztrácionális tevékenysége körében szerzett tapasztalatai folytán, szava a főiskola tanácsülésein s a legujabb reorganizációs tárgyalásokon mindig a bölcs ember megnyilatkozásának sulyával hatott.

 

Felejthetetlen kartársunk emlékét számos becses. irodalmi termék örökiti meg, amelyek közül, a szaklapokban megjelent kisebb közleményektől eltekintve, különösen a következőket emeljük ki:

 

Önálló munkái: „Az ábrázoló geometria elemei”, „Ábrázológeometria felsőbb iskolák számára”, „Zur Theorie der Vertikal–Sonnenuhr”, (megjeleni a bécsi tudományos akadémia „Sitzungsberichfe”–jében) „A körkonoid metszetei lappal”, (megjelent az Erdélyi Muzeum „Értesitő”–jében).

 

Dr. Wagner Alajossal együtt irt művei: „Rajzoló geometria”, „Rajzoló planimetria”, „Rajzoló stereometria”, „Construktiv planimetria”.

 

Herrmann Emil „Szilárdságtan” cimü kiváló munkájában Dr. Fodor László írta és látta el a vonatkozó ábrákkal a gépészet igényeihez szabott grafosztatikai részt.

 

Irói tevékenységét általában a világosság és a szabatosság jellemzik; ami speciell geometriai munkáit illeti, pedagógiai szempontból a helyesen megválasztott módszer tűnik ki, amely az igényekhez szorosan alkalmazkodó geometriai anyagot a lehető legegyszerűbben közli a tanulóval, de viszont képessé teszi arra is, hogy az így elsajátított módszer szerint az előadás következő anyagát alttotó vagy a tanultakkal némiképen összefüggő feladatokat önállóan is megoldhatja. Számítások helyett, – szakmájához híven – mindig geometriai uton fejti meg tételeit.

 

A saját neve alatt kiadott, valamint a társszerzőkkel együtt irt könyveinek tudományos és pedagógiai értékét mi sem tanusitja jobban, mint az az örvendetes körülmény, hogy azok Több – például a „Rajzoló planimetria” nem kevesebb mint 20 kiadást értek meg s idegen nyelvekre lefordítva, a művelt Nyugat tanintézeteiben is használtattak.

 

Kidölt büszkeségünk az oktatás és tudományos irodalmi tevékenység mellett időt szakitott arra is, hogy a municipális és társadalmi életből kivegye részét. Politikával elvből nem foglalkozott, de érzéke volt a Selmecbánya törvényhatósági autonóm jogkörében megvalósítandó közigazgatási kérdések iránt, amelyeket következetesen a főiskola látószögéből itélt meg és mint e municipium törvényhatósági és közigazgatási bizottságának tagja. Felszólalásaival hathatósan oltalmazta Alma Materünk helyi érdekeit.

 

Hivő keresztény lelkét honorálta a régi otthon lakossága, amikor a selmeci katholikus egyházközség elnökévé választotta. De a társadalom s különösen annak legintelligensebb rétege egyéb irányokban is meghajolt kiváló egyénisége előtt. Így a pedagógusok megtették a középiskolai országos tanártestület selmeci osztályának elnökévé; a selmeci katholikus gimnázium alumneuma benne tisztelte vezérét ; s az ő és Dr. Böckh Hugónak lelkes szavára hallgatott a selmeci társadalom elitje akkor, amikor az ottani Athletikai Clubot (S. A. C.), mint a legdisztingváltabb körök testedző és egyuttal előkelő szórakozó egyesületét megalapitotta, amelynek mindvégig Dr. Fodor László ügyvezető, tehát az aktív lelket képviselt alelnöke, a vele kapcsolatos „Pisztolylövészeti Egyesület”–nek pedig elnöke volt. Amily idegenkedéssel viseltetett az üres repraesentativ–állásokkal szemben, ép oly szívesen vállalt társadalmi munkát és nagy gondot igénylő közéleti tisztségeket.

 

Dr. Fodor László földi vándorlásának napjai íme beteltek… Élete pályáján gazdagon termett a siker és az elismerés ; de termett a keserű megpróbáltatások egész sora is… Két fiatal, nagy jövőre hivatott vejének s két unokájának korai halálát kellett elszenvednie… Csodálattal néztük lelki erejét, amellyel ezt a mérhetetlen fájdalmat legyőzni képes volt, mintahogy bámulatba ejtett az a férfias nyugalom és elszántság, amellyel Ő, akinek napjait állandóan gondatlan anyagi jólét sugározta be, öreg korában a menekülés borzalmai és a proletárdiktatura alatt a nélkülözésekkel teli, megalázó helyzetét elviselni tudta. Nem tört le, sőt inkább igazolta a római mondást : „sub pondere cresit palma”. E rendkívüli kitartás pszichológiai okát három kiváló erényében vélem felismerni: tisztelete a Gondviselés kifürkészhetetlen utjait; vigaszt keresett és talált, benseje egész tartalmával szeretett családjának a veszteségek dacára is népes körében; s balzsamos írnak érezte kartársainak, akiket megbecsült és atyai jóindulattal halmozott el, gyöngéd és figyelmes ragaszkodását.

 

Lengjen sírdombja felett és édesítse tulvilági álmait az a mély tisztelet, amellyel Neki a főiskola adózik, az az őszinte hála, amely volt tanítványainak, mondhatjuk, a ma müködő egész magyar bánya– és erdőmérnöki karnak, szívében él és az a szerető kegyelet, amellyel hervadhatatlan emlékét az Ő kollégái, maguk is javarészt keze alól kikerült szakférfiak, ápolni soha meg nem szűnnek.

 

Ez a nekrológ a Bányászati és Kohászati Lapok 1924. évi november hó 3–án megjelent 21. számában közöltetett.