Az egyetemi botanikus kert erdészeti dendrológiai kertté való fejlesztésének tervei

Az 1959-ben bekövetkezett területgyarapodást 1965-ben újabb követte. A már idecsatolt területtel összefüggő Honvéd út felé eső, a botanikus kerttel szorosan összefüggő kerteket, Sopron Város Tanácsa az Erdészeti és Faipari Egyetem kérésére kisajátítja. Ezzel és az előző juttatással a kert területe 4,5 ha-ral bővül (a jelenlegi összes terület tehát 14,5 ha).

 

A területgyarapodás kapcsán több elképzelés született a botanikus kert további fejlesztésével kapcsolatosan. Először 1961-ben a Kertészeti Főiskola Kerttervezési Tanszékén Ormos Imre tszkv. egy. tanár irányításával készült egy a betelepítésre kerülő fa- és cserjecsoportok elhelyezésére vonatkozó terv javaslat, ami természetesen csak a kertépítési szempontok nagyvonalú elgondolásait tartalmazta. Tekintettel arra, hogy a parkírozás megkezdéséhez szükséges anyagi fedezet nem állt rendelkezésre, nagyobb arányú munkák megindítása elhalasztódik. Közben némi saját nevelésű anyag, főleg cserje kerül kiültetésre, de nem egészen tervszerű elhelyezésben.

 

A botanikus kerti munkálatok vezetésével megbízott Barabits Elemér egyetemi adjunktus javaslatára az Erdészeti és Faipari Egyetem vezetősége az Országos Erdészeti Főigazgatósághoz fordul anyagi segítségért. Danszky István az erdőművelési osztály vezetője megértő támogatásának köszönhető, hogy az erdőfenntartási alapból folyósított összeggel a parkosítási munkákat meg lehetett kezdeni. A beruházások kivitelezésével a Tanulmányi Állami Erdőgazdaságot bízzák meg, amely a beruházások idejére az új területet Panoráma úti parkerdő elnevezéssel használatba vette.

 

A beruházási hitelből még 1965-ben elkészült egy 750 m hosszú, 3,5 m széles kőburkolatú feltáró út, amelynek tervezését egyetemünk Szállítástani Tanszéke végezte el. Ekkor lett betelepítve a külső kertrész északnyugati szegélye is szélvédelmi céllal, különböző hazai, erdőt alkotó fafajokból képezett csoporttokkal.

 

1967 tavaszán Barabits Elemér megvált a Növénytani Tanszéktől. A kert munkálatainak irányítását Vancsura Rudolf egy. docens vette át és a nyár folyamán elkészítette a külső, új botanikus kerti rész teljes részletességű telepítési tervét. Egyidejűleg Nemky Ernő tszkv. a belső, régi kert jövőbeni fejlesztési és telepítési tervét állította össze. A mindennapi feladatok, munkálatok vezetésére pedig Bolgár Józsefné erdőmérnököt, egy. gyakornokként kinevezték a Botanikus Kertbe.

 

1967-ben elkészültek az összes sétautak (800 fm) és megkezdődött egy 400 m2 tófenéknek a kiképzése. A Panoráma úti részen pedig egy nagyobb terjedelmű alpinétum kialakítási munkái indultak meg, ahová a Magyar Középhegység, a Kárpátok és az Alpok sziklagyepeinek növényzete került betelepítésre.

 

Még 1967. év őszén megkezdődtek a külső kertben az összeállított és az Erdőmérnöki Kar által jóváhagyott tervek szerinti telepítések is. Ezeket a következő elgondolások alapján hajtják végre.

 

A külső botanikus kert főbejáratához az Erdészeti Pavilon (E épület) előtti főút meghosszabbítását képező lépcsős áttöréssel kívánunk csatlakozni. Ennek az áttörésnek a tengelyvonalában egy 30-50 m széles füves térség (központi vü) nyújt a látogatónak egy bizonyos rátekintést az új kertrészletben. A központi vue (vü) a téglalapformájú külső kertet mintegy két részre osztja.

 

A nyugati részben (Deákkúti út felől) Eurázsia jelentősebb fa és cserjefajait telepítjük a következő csoportosításban: 1. Japán mérsékeltövi flórája, 2. Korea, Mandzsúria, Amúr-vidék növényei, 3. Kelet-Szibéria fás növényei, 4. Kína lombhullató és tűlevelű erdeinek növényei, 5. Nyugat-Szibéria és Észak-Európa flórája.

 

A keleti részben (Honvéd út felől) Észak-Amerika mérsékelt övének fa- és cserjefajaiból igyekszünk megtelepíteni a még hiányzókat, Itt a következő csoportok vannak kialakulóban: 1. Atlantikus flóraterület, 2. Pacifikus flóraterület.

 

A külső kert Panoráma úti szegélyének középső részén a zavartalan kilátás biztosítása céljából, mint már azt fentebb említettük, az alpinétumok reorganizációját kezdtük meg. Ez azért is szükséges, mivel a régi alpinétumokat az időközben felnőtt fák erősen beárnyalják , így magashegységi növények tenyésztésére alkalmatlanok lettek.

 

A telepítési tervek készítésénél eltértünk attól a korábbi elképzeléstől, hogy a növényeket magassági erdőövek szerinti elrendezésben telepítsük. A talaj összetétele ugyanis rendkívül változatos. A Termőhelyismerettani Tanszék talajfeltárása alapján az egyes részletek talajviszonyai ismertek. A magashegységi növényzet tenyésztésére alkalmasabb, jobb vízellátottságú részek a lejtő alsó lankáin helyezkednek el. Az egyes fafajok elhelyezésénél az adott lehetőségek között természetesen igyekeztünk azok termőhelyi igényeit figyelembe venni. A facsoportok elhelyezésénél az esztétikai követelményeknek is eleget szeretnénk tenni. Ezért több helyen alkalmazunk olyan megoldást, hogy a fehér kérgű nyíreknek sötét lombú fenyőkből képezünk hátteret. Ez a soproni táj jellegébe is beillő motívum.

 

A külső kertben, terveink sikeres megvalósítása esetén, mintegy 430 fa- és cserjefajjal lehet a kert fajgazdagságát növelni. Sajnos a külső kert talaja viszonylag száraz és a vidék éghajlata sem humid, mint azt korábban gondolták. Gyakoriak a hosszabb száraz periódusok s így különösen az igényesebb fenyőfélék megtelepítésével kapcsolatos kilátások nem túlságosan kecsegtetők. A botanikus kert vízellátásának megoldása, ami elengedhetetlenül szükséges, a jövő feladata lesz.

 

Pillanatnyilag fő növénybeszerzési forrásunk a nemzetközi magcsere. 1968-ban 9 hazai és 175 külföldi botanikus kerttel voltunk csereviszonyban. A hazai faiskoláktól és botanikus kertektől meg1ehetősen sok élő anyagot is kapunk, vásárolunk vagy cserélünk.

 

Jelenleg a botanikus kert állományában egyetemünk vezetőségének és dr. Káldy Józsefnek, az Erdőmérnöki Kar dékánjának megértő támogatása következtében 3 állandó és 8 időszaki fizikai dolgozó végez eredményes munkát, elsősorban a belső kertben és az üvegházban. Az anyagi ellátottság is jó csak. a kert vízellátását kell megoldanunk. Ezenkívül az Erdészeti Hivatal is támogatja a külső kert építését anyagiakkal a `Tanulmányi Erdőgazdaság pedig a kivitelezéssel segíti munkánkat. A külső kert megnyitását a botanikus kert alapításának 50 éves jubileuma alkalmából 1973-ra tervezzük.

 

Egy intézmény életében az időnkénti számvetés szükséges és szerfelett hasznos teendő s majdnem olyan fontos, mint a szürke hétköznapok kemény munkája. Botanikus Kertünk 50 éves történetének megírásakor igyekeztünk felvázolni azt, hogy miként született Sopronban újjá a volt selmeczi akadémiai Botanikus Kert és hogy miként fejlődött a szellemi és fizikai dolgozók önfeláldozó munkája nyomán egy európai viszonylatban is páratlanul álló dendrológiai gyűjteménnyé, erdészeti Dendrológiai Kertté. Meg kell azonban állapítanunk azt is, hogy a közelmúlt másfél évtizedének fejlődése elmaradt a megelőző évtizedek fejlődése mögött. Ennek okát elsősorban a szakszemélyzet hiányában, az állandó személyi cserékben és a meglehetősen ingadozó anyagi támogatásban kell keresnünk.

 

Szeretnénk remélni, hogy a múlt nemcsak számunkra - akik együtt élünk a botanikus kert minden gondjával, bajával - lesz nagyon tanulságos, hanem intézményünk, főhatóságunk és a magyar erdészet vezetői számára is. Hisszük azt, hogy megértő támogatásuk és önfeláldozó munkánk eredményeként Egyetemünk erdészeti Dendrológiai Kertje tekintetében hamarosan nemcsak a múltjára, hanem a jelenére is büszkék lehetünk.