A II. világháború és a felszabadulás utáni újjáépítés

 

A háborús konjunktúra még élénkítette a gazdasági életet, de a kulturális intézmények fejlődésének lassulása finom műszerként regisztrálta az eseményeket. A müncheni egyezményt követő események hatására a szomszédos államokkal megszakadt a kapcsolat. A katonai behívások következtében a személyzet csökkent. A visszacsatolt Felvidékről és Erdélyből úgyszólván semmiféle növényanyagot sem kapott a kert. A főiskola hallgatói létszáma az ország területi növekedésémk hatására emelkedett ugyan, de gyengült az anyagi támogatás.

 

1944 nyarától kezdve a folytonos légiriadók következtében a kert fenntartási munkálatait már alig tudták elvégezni. Az emlékezetes 1944 decemberi amerikai bombatámadások az üvegházakat erősen megrongálták. A kert személyzete azonban önfeláldozó munkával annyira helyreállította, hogy a fagyérzékeny növényanyag 50-60 %-át sikerült átmenteni. A kert területére hullott 4 nagyobb méretű bomba megrongálta a főépület homlokzatát és előterét, a kert északnyugati sarkában a kerítésül szolgáló téglafalat és az újonnan telepített Fagalesek csoportjában (30-as parcella) egy szép Quercus tardiflora állományt.

 

A felszabadulás után az egyetemi épületeket hadikórház céljára vették igénybe. A közel másfél esztendős kényszerű munkaszünet következtében a kert nagy része elvadult és a biológiai csoportok majdnem teljesen elpusztultak.

 

A kert rendbehozatalát csak 1945 őszén kezdhették meg, de az infláció okozta gazdasági nehézségek már ekkor erősen éreztették hatásukat. Összesen 3 állandó munkás alkalmazására nyílt lehetőség. A szellemi és fizikai dolgozók fáradságot nem ismerő erőfeszítései és a felszabadulás utáni évek II. éves erdőmérnök-hallgatóinak hathatós közreműködése a kertet az 1945-47-es években az oktatás céljaira ismét alkalmassá tették.

 

Az 1947. évben a felügyeletet gyakorló Közoktatásügyi Minsztérium legalább a nyári időszakban levetővé tette 4-5 fizikai munkás alkalmazását. Újabb lendületet adott az újjáépítési munkának 1948 tavaszán Ortutay Gyula közoktatásügyi miniszter jelentős anyagi támogatása. Ez megengedte egy olyan munkáslétszám beállítását, amellyel a kertet megfelelően karban lehetett helyezni és tartani. Így sor kerülhetett az erősen megrongálódott ökológia csoportok helyreállítására és a hazai erdős társulások kísérő növényeinek a pótlására is. Megalakulása után a Mallerd Központi Igazgatósága ugyancsak jelentékeny hozzájárulással támogatta a kert újjáépítését: tűzifa kiutalása lehetővé tette az üvegházak fűtését, 1948 tavaszán pedig mintegy 50, főleg díszfenyő fajból álló értékes csemeteszállítmányt juttatott a kertnek. A Növénytani Intézet 1948 őszén újra megindította a külföldi magcserét és kiadta Index seminum-át.

 

Az újjáépítés során legnagyobb gondot a névtáblák pótlása jelentette. A korábbi években kihelyezett nintegy 5000 db jeltáblából 1945 őszére csak 800-1000 db maradt a helyén. Fémlemez hiányában fából, égetett felírással és másféle módon is pótolva sikerült legalább az állományalkotó fákat és cserjéket jeltáblával ellátni. A Közoktatásügyi Minisztérium anyagi támogatásával az intézet be tudott rendezkedni égetett zománc jeltáblák házi előállítására. Így 1948 tavaszán már 2000 db új, jól olvasható névtáblát helyeztek ki.

 

1948 augusztusában készült el a kert háború utáni első növényleltára. Eszerint az újjáépített botanikus kertben 2263 db névtáblával megjelölt fát, 1539 db nyilvántartott és túlnyomó részében névtáblával megjelölt cserjét és 1820 megtáblázott lágy szárú növényt ápoltak. Ezenkívül még 640 db cserepes növényről adtak számot.