Sopron, 1919-1969


Az új otthon a Honvéd Főreáliskola és parkja

 

A Bányászati és Erdészeti Főiskola, amikor 1918 év telén elhagyni kényszerült Selmeczbányát, 1919 tavaszán Sopronban talált menedéket. 1922. év őszén költözhetett be soproni ideiglenes lakhelyéről, a Károly laktanyából új otthonába a soproni m. kir. Honvéd Főreáliskola épületeibe, amelyeket 17,2 kh kiterjedésü kert vett körül. Ezzel kezdetét vette a főiskola újjászervezése, amelynek szerves részét képezte egy erdészeti botanikus kert létesítése.

 

Egyetemünk Erdészeti Dendrológiai Kertje tehát nem tartozik a hosszú múlttal rendelkező kertek közé. De tervszerű telepítését is befolyásolták a már meglevő adottságok, amelynek nyomai még ma is felismerhetők.

 

A valamikor tölgyesekkel borított enyhén lejtős terepalakulású, közel trapéz alakú terület a Honvéd Főreáliskola építésére való átadáskor (1897) nagy részben szántóföld, kisebb részében pedig gyümölcsös volt. A be nem épített, szabad tereket az iskola céljaival egyezően használták fel és rendezték be. A főépületek mögötti központi részét planírozták és rajta uszodát építettek, ill. gyakorlóteret, sportpályát képeztek ki. A terület délnyugati szegélyén végigvonuló 20-50 m széles sávot meghagyták természetes vonulatában, amelynek az épületektől távolabb eső, nyugati részén konyhakertészet és a gyümölcsös volt. Ez az eredeti térszínében meghagyott sáv egy terméskővel kirakott rézsűvel támaszkodik a planírozott területre, illetve az alatta húzódó, annak idején kövezett útra, amely teherforgalom lebonyolítására szolgált és a kert két szemben levő északnyugati és délkeleti vaskapuját köti össze. A sportpályákon és az említett gazdasági célokat szolgáló telekrészen kívüli területeket parkírozták, facsoportokkal telepítették be s a főbb útvonalakat és épületeket pedig sorfákkal szegélyezték.

 

A park az akkori iskolaparancsnok Liszkay József őrnagy irányítása alatt készült, amelyhez a fásítási terveket Lakó István intézeti főkertész készítette el. Az iskolaparancsnok fejlett szépérzékének tulajdonítható, hogy a park igen változatos fa és cserjeállománya esztétikai vonatkozásban sem maradt e1 a környéken fellelhető kastélykertektől. Liszkay természetszeretetére jellemző, hogy a fontosabb fajokat már annak idején is szemléltető névtáblákkal látta el. A befásított részek az egész kert területének mintegy 50%-át tették ki. Ma az idős vadgesztenyék, juharok, hársak, platánok és az erdészeti pavilon körüli fenyőcsoport emlékeztetnek az akkori kertépítőkre.

 

Az uszoda vízellátásának a biztosítására a kert hátsó részében egy terméskővel kirakott nagyméretű kút épült, amely már akkor elektromos hidránssal volt ellátva. Ez a hidráns működtette a kúttól északi irányban létesített körmedence szökőkútját is. Innen öntözték a konyhakertet, amelynek egy része a kert legalacsonyabban fekvő északi sarkában kapott helyet.