Selmeczbánya, 1808-1918


A történeti múlt

 

Az erdészeti növénytan oktatásának, de általában a színvonalas erdészeti felsőoktatásnak is nélkülözhetetlen kelléke egy, a kor színvonalán álló, az oktatott tananyaggal egybehangoltan fejlesztett s a tudományos kutatást is segítő, annak igényeit is figyelembe vevő botanikus, ill. dendrológiai kert. Ennek azonban nemcsak az oktatásban, de a nevelésben is a kultúrált környezetnek a hallgatókra gyakorolt hatása révén - vitathatatlanul elsőrendű szerepe van. Ezért Európában és világszerte is az erdészeti felsőoktatási intézmények keretében vagy azok mellett mindenütt rnegtaláljuk az erdészeti botanikus, ill. dendrológiai kerteket. Ezen túlmenően a botanikus kertek egy ország kultúrájának fokmérői és büszkeségei - mondotta a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában Baranov professzor. Analóg módon mondhatjuk mi is, hogy az erdészeti botanikus, ill. dendrológiai kertek az ország erdészeti kultúrájának, erdészeti felsőoktatása színvonalának fokmérői és büszkeségei, de egyben az első honosítási próbálkozások letéteményesei is.

 

Nagyon jól tudták ezt elődeink. Ezért nem véletlen, hogy már 1808-ban, vagyis 160 évvel ezelőtt, Wilkens Henrik Dávid, az első erdész tanár, előterjesztést tett a császári és királyi udvari kamarának egy, a selmecbányai akadémia erdészeti tanszékének oktatását segítő, az egyes fafajok meghonosításának lehetőségét bizonyító botanikus kert létesítésének engedélyezésére. Ennek helyét Kisiblyén, majd Kronbergben jelölte meg. Az engedélyt sajnos nem kapta meg s így a botanikus kert telepítése egyelőre elhalasztódott.

 

Jóval később, 1835-ben egy újabb előterjesztés alapján, Feistmantel Rudolf, az akkori erdészeti tanár kapott engedélyt. Ennek alapján Kisiblyén, 1837-ben, 3,5 kh területen 73 fajt telepítve létrehozta a hazai erdészeti felsőoktatás első botanikus, ill. dendrológiai kertjét.

 

A következő, 1838. évben az akadémia az erdészeti tanintézet részére megvásárolta a Fortuna házat és annak kertjét. Ezt a kertet 75 fafajjal telepítették be és a kisiblyei munkát egyelőre felhagyták. Ez a rész lett a Bányászati és Erdészeti Akadémia mellett kialakított botanikus kert 1,23 kh kiterjedésű, ún. Alsó-Kert-j e.

A bővülő Bányászati és Erdészeti Akadémia 1860-ban az ún. Klauser-féle telket is megvásárolta. Ez a 3,47 kh kiterjedésű rész lett a későbbi botanikus kert ún. Felső-Kert-je, amelynek betelepítését Wagner Károly erdészeti adjunktus kezdte meg.

 

A Bányászati és Erdészeti Akadémia mellett tehát 130, ill. 108 évvel ezelőtt kezdődött meg egy, az erdészeti felsőoktatást segítő erdészeti botanikus kert kialakítása. A kertekben a tervszerű és rendszeres telepítés 1868-ban indult meg, amikor az erdészeti tanszékre Illés Nándort nevezték ki helyettes segédtanárrá. 1873-ban a kertek kezelését Fekete Lajos vette át, aki tovább folytatta és be is fejezte azok telepítését, kialakítva a selmeczbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia Erdészeti Botanikus Kert-jét. 1880-ban az Alsó- és Felső-kertben 264 db fenyő, 478 db lombfaféleség, 110 db hidegházi és 38 db melegházi növény volt található. Ez a 864 faj 85 családba és 184 nemzetsége tartozott. Az egykori telepítés, mondhatni erdővé záródott fás növényanyagának egy része ma is megvan Selmeczbányán.

 

Amikor most Egyetemünk Erdészeti Botanikus Kert-jének, helyesebben Erdészeti Dendrológiai Kert-jének történetét akarjuk ismertetni, feltétlenül vissza kellett idéznünk a múltat, amelynek eszmei alapjaiból fakadóan indult meg és alakult ki a Sopronba települt Bányászati és Erdészeti Főiskola Erdészeti Botanikus Kertje.