Dr. Bezzegh László


SZOBORAVATÓ BESZÉD

PROF. DR. BEZZEGH LÁSZLÓ MELLSZOBRÁNAK FELAVATÁSÁRA

A hagyományokat követve az Erdőmérnöki Kar, a Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet és annak Földmérési és Távérzékelési Tanszéke ma egyik neves egyetemi tanárára, Bezzegh Lászlóra emlékezik, halálának 20. évfordulóján.

Felhívásunkra számos támogatói hozzájárulás érkezett, amely az egyetem és a kar erre szánt keretével együtt lehetővé tette a szobor megvalósítását. Ismételten szeretném megköszönni minden támogatónak a hozzájárulást.

Az elkészült szobor segítségével felidézhetjük alakját, viszont hogy hogyan élt és alkotott, arról közvetlen munkatársai és családja elbeszéléseiből kaphatunk képet. Az emlékek sorát kezdjük mindjárt életútja fontosabb állomásainak ismertetésével:

 

Bezzegh László 1917. augusztus 19-én született Lugoson. A trianoni békeszerződés után a család Magyarországra jött és Szombathelyen telepedett le. Itt érettségizett 1935-ben.

1935-1938 között Sopronban a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Erdőmérnöki Karának hallgatója volt. 1938-48-ig katonai szolgálatra vonult be a légierőhöz. 1941-ben leszerelt, majd repülőgép vezető oktató lett a Magyar Aero Szövetségnél. Először Ferihegyen, majd Marosvásárhelyen, Aknaszlatinán, Pécsen és Szombathelyen szolgált, ahol közvetlen kapcsolatba került a légi fotogrammetriával.

A II. világháború után a család Sopronba költözött. Több mint egy éven keresztül a Sopron megyei Földhivatalnál földosztási munkát végzett, közben ismét beiratkozott az egyetemre, ahol 1948. március 2-án erdőmérnöki oklevelet szerzett.

1948-ban az Erdőközponthoz került műszaki előadó beosztásba. 1949-ben Svájcban fotogrammetriai szakmérnöki képesítést szerzett, hazatérve az akkor alakuló ERTI Erdőrendezési Osztályának vezetője lett.

1951-ben a honvédelmi miniszter mérnökkari őrnaggyá nevezte ki és a Honvéd Térképészeti Intézet Fotogrammetriai Osztályára osztotta be, majd a tudományos osztály vezetője lett. Itt először a fotogrammetriai osztályon dolgozott, majd tudományos osztályvezető lett. 1953. január 1-től novemberig a Budapesti Műszaki Egyetem Hadmérnöki Karának docensévé nevezték ki.

 

1953 végétől a Magyar Optikai és Finommechanikai Kutató Laboratóriumban fotogrammetriai műszerek fejlesztésén, majd geodéziai műszerek tervezésével foglalkozott.

Az 56-os forradalom után a forradalommal kapcsolatos igazmondásáért, őszinte véleménynyilvánításáért lefokozták, elvették őrnagyi rangját, amelyet később szerettek volna visszaadni neki. Ő ezt akkor nem fogadta el.

1957-ben került a Magyar Optikai Művekhez vezető tervezőknek, ahol a már korábban tervezett műszerei gyártása kezdődött el. Az 1958. évi brüsszeli világkiállításon Te D1 típusú teodolitját a vásár nagydíjával („Grand Prix”) tüntették ki.

1960. március 14-én a Kossuth díj II. fokozatát kapta meg a geodéziai műszerek fejlesztése terén kifejtett munkásságáért.

 

1963. szeptember 1-től az Erdészeti és Faipari Egyetem Földméréstani Tanszékének docense, majd 1965. augusztus 1-től tanszékvezető egyetemi tanára. A Földméréstan és Fotogrammetria c. tárgyakat adta elő. Az oktatói és kutatói munka mellett az egyetemi Fotólaboratóriumot is vezette. 1969-1971-ben az Erdőmérnöki Kar Dékánja volt.

1966. november 30-án a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot szerzett „Redukáló tachiméterek körívek közötti lécleolvasással” című értekezésével. Három geodéziai tárgyú szabadalmát fogadták el, amelyet a geodéziai műszergyártásba is bevezettek. Magas színvonalú oktatói munkája mellett az MTA Geofizikai Kutató Laboratóriumánál a fotogrammetriai műszerek fejlesztésével foglalkozott.

1980. január 31-én vonult nyugdíjba.

A MTESZ Geodéziai és Kartográfiai Egyesületének elnökségi tagja, a soproni csoport elnökhelyettese, valamint tagja az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Fotogrammetriai Szakbizottságának.

1990. május 27-én Zalacsányban közúti baleset áldozatává vált vétlen utasként, egy szabálytalanul közlekedő autós miatt. Halála után 1991. június 10-én rehabilitálták, és a tartalékos őrnagyi rangját visszaadták. Az erről szóló oklevelet fia Zsilvölgyi Csaba vette át.

Az életpálya rövid ismertetése után a volt munkatársak visszaemlékezései segítségével idézzük fel személyiségét: milyennek is látták azok akik közelebbi kapcsolatban álltak vele.

Megalkuvást, nem tűrő-, mindig ügyet és nem hatalmat szolgáló határozott igazságszerető egyéniség, egy kivételes elme és egy kivételes ember volt. Az ügy mellett, a jóért konfliktusok vállalásával is mindig kitartott és harcolt. Önzetlen segítséget nyújtott a rászorulóknak, de igazságtalan kivételt soha nem tett és ezt oktatótársaitól is megkövetelte. Nem fukarkodott a dicséretekben sem, ha a munkatársak munkájának elismeréséről volt szó.

Rendkívüli pedagógiai és előadói képességét csak szakmai tudása és óriási gyakorlati tapasztalata múlta felül. Élményszerű, érdekes, izgalmas előadásával még a legszárazabb tanagyagot is befogadhatóvá tette, folyamatosan lekötve a hallgatóság figyelmét. Hallgatók százaival szerettette meg a geodéziát és a fotogrammetriát és ezen keresztül sokat tett a hallgatók műszaki irányú fejlődésének érdekében. Azok a hallgatók is szerették, tisztelték, akik csak többszöri nekifutásra abszolválták az általa oktatott tárgyakat.

Szívesen szánt időt arra, hogy a hallgatóinak és munkatársainak segítségére lehessen, akik mindig nagy tisztelettel tekintettek rá és szívesen keresték társaságát. Szerette és ápolta a selmeci hagyományokat, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint az 1972-ben megjelent „A mi nótáink” című könyv általa írt előszava. Az akkor még Erdészeti és Faipari Egyetemre kerülő fiatalok sokáig ebből a könyvből énekelték a selmeci dalokat.

A magánéletben nyugalmával, műveltségével és bölcsességével tiszteletet és szeretet árasztott. Nevelt gyermekeiről édesapaként gondoskodott.

Hálásak vagyunk Kutas László művész úrnak, hogy megkeresésünkre felvállalta a szobor elkészítését, és magas színvonalú művészi munkája eredményeként méltó emléket állíthatunk neves professzorunknak.

Bízunk abban, hogy a szobor jelenléte a bezzegh-i szellemiség jelképeként erősít és buzdít bennünket és sarkall hasonló értékek létrehozására, mint amit volt professzorunk alkotott.

Dr. Péterfalvi József intézetigazgató

 

 

Alkotó: Kutas László

Felállítás éve: 2010

Avatás: 2010. szeptember 7.