2.      A botanikus kert

 

2.1       A botanikus kert földrajzi adatai

Cím:

Sopron, Bajcsy Zs. u. 4.

Északi szélesség:

47° 40' 50"

Keleti hosszúság:

16° 34' 38"

Tengerszint feletti magassága:

230,9 m (226-250 m)

Kitettsége:

Északkeleti

 

2.2       A soproni egyetem botanikus kertjének rövid története és felépítése

Selmecbánya

 

Az erdészeti növénytan oktatásának, de általában a színvonalas erdészeti felsőoktatásnak is nélkülözhetetlen kelléke egy, a kor színvonalán álló, az oktatott tananyaggal egybehangoltan fejlesztett s a tudományos kutatást is segítő, annak igényeit is figyelembe vevő botanikus, ill. dendrológiai kert. Ennek azonban nemcsak az oktatásban, de a nevelésben is a kultúrált környezetnek a hallgatókra gyakorolt hatása révén - vitathatatlanul elsőrendű szerepe van. Ezért Európában és világszerte is az erdészeti felsőoktatási intézmények keretében vagy azok mellett mindenütt megtaláljuk az erdészeti botanikus, ill. dendrológiai kerteket. Ezen túlmenően a botanikus kertek egy ország kultúrájának fokmérői és büszkeségei - mondotta a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában Baranov professzor. Analóg módon mondhatjuk mi is, hogy az erdészeti botanikus, ill. dendrológiai kertek az ország erdészeti kultúrájának, erdészeti felsőoktatása színvonalának fokmérői és büszkeségei, de egyben az első honosítási próbálkozások letéteményesei is.

Nagyon jól tudták ezt elődeink. Ezért nem véletlen, hogy már 1808-ban, vagyis 200 évvel ezelőtt, Wilkens Henrik Dávid, az első erdész tanár, előterjesztést tett a császári és királyi udvari kamarának egy, a selmecbányai akadémia erdészeti tanszékének oktatását segítő, az egyes fafajok meghonosításának lehetőségét bizonyító botanikus kert létesítésének engedélyezésére. Ennek helyét Kisiblyén, majd Kronbergben jelölte meg. Az engedélyt sajnos nem kapta meg s így a botanikus kert telepítése egyelőre elhalasztódott.

Jóval később, 1835-ben egy újabb előterjesztés alapján, Feistmantel Rudolf, az akkori erdészeti tanár kapott engedélyt. Ennek alapján Kisiblyén, 1837-ben, 3,5 kh területen 73 fajt telepítve létrehozta a hazai erdészeti felsőoktatás első botanikus, ill. dendrológiai kertjét.

A következő, 1838. évben az akadémia az erdészeti tanintézet részére megvásárolta a Fortuna házat és annak kertjét. Ezt a kertet 75 fafajjal telepítették be és a kisiblyei munkát egyelőre felhagyták. Ez a rész lett a Bányászati és Erdészeti Akadémia mellett kialakított botanikus kert 1,23 kh kiterjedésű, ún. Alsó-kert-j e.

A bővülő Bányászati és Erdészeti Akadémia 1860-ban az ún. Klauser-féle telket is megvásárolta. Ez a 3,47 kh kiterjedésű rész lett a későbbi botanikus kert ún. Felső-kertje, amelynek betelepítését Wagner Károly erdészeti adjunktus kezdte meg.

A Bányászati és Erdészeti Akadémia mellett tehát 130, ill. 108 évvel ezelőtt kezdődött meg egy, az erdészeti felsőoktatást segítő erdészeti botanikus kert kialakítása. A kertekben a tervszerű és rendszeres telepítés 1868-ban indult meg, amikor az erdészeti tanszékre Illés Nándort nevezték ki helyettes segédtanárrá. 1873-ban a kertek kezelését Fekete Lajos vette át, aki tovább folytatta és be is fejezte azok telepítését, kialakítva a selmeczbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia Erdészeti botanikus kert-jét. 1880-ban az Alsó- és Felső-kertben 264 db fenyő, 478 db lombfaféleség, 110 db hidegházi és 38 db melegházi növény volt található. Ez a 864 faj 85 családba és 184 nemzetsége tartozott. Az egykori telepítés, mondhatni erdővé záródott fás növényanyagának egy része ma is megvan Selmecbányán.

Amikor most Egyetemünk Erdészeti botanikus kertjének, helyesebben Erdészeti Dendrológiai kertjének történetét akarjuk ismertetni, feltétlenül vissza kellett idéznünk a múltat, amelynek eszmei alapjaiból fakadóan indult meg és alakult ki a Sopronba települt Bányászati és Erdészeti Főiskola Erdészeti botanikus kertje.

 

Sopron

Az Egyetem mai botanikus kertje helyén, az Alsó Lővérek északi lejtőjén, 1897 előtt kis részben konyha és kereskedelmi kertészet, gyümölcsös, nagy részben pedig szántóföld volt. A területen 1897-98-ban építették fel a Honvéd Főreáliskolát. Ekkor épült a mai A, B és C épület és az Uszoda. Ez a mai alsó botanikus kert, a kollégiumok területe nélkül. A terület legnagyobb részét a katonai kiképzés céljainak megfelelően rendezték, egyes részeit befásították, meghagyva szépnövésű, idősebb facsoportokat is. A fásítás a terület kb. 50-60 %-án, esztétikai szempontok szerint, parkszerűen történt. A planírozott részen sportpályákat építettek, illetve az oktatási épületeket emelték. Akkor épült az uszoda is. A kert délnyugati részén végigvonuló keskeny sávot meghagyták természetes vonulatában, ahol különböző gazdasági épületeket emeltek, gyümölcsösöket és konyhakertet létesítettek. A két említett rész között épült meg a kert északnyugati és délnyugati kapuját összekötő egyenes út, mely a két kertrész, az un. alsó és felső botanikus kert határa.

A parknak botanikai célra való átalakítása 1922 szeptemberében vette kezdetét a m. kir. Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolának Selmecbányáról történt menekülésével, illetve annak a Károly-laktanyából való idehelyezésével. A munkálatok 1923 tavaszán kezdődtek Dr. Fehér Dániel vezetésével és tervei alapján. Fehér Dániel az új telepítéseket Wettstein bécsi professzor rendszertana szerint, növényrendszertani alapon végeztette, az akkori adottságokhoz alkalmazkodva. 1929-ben került sor a sportpályák betelepítésére, főleg fenyőkkel és egyéb örökzöldekkel, mely máig az egyik legszebb része a kertnek.

A kert azóta többször bővült (1959-ben és 1963-ban) így a botanikus kert jelenlegi területe mintegy 17,2 ha, amely ma három részre tagolódik, ezek a következők:

- Alsó (Régi) kert,

- Felső (Panoráma úti) kert,

- Kollégium udvarán lévő kert.

A csak később a botanikus kert részévé vált felső rész, stílusában és hangulatában is meglehetősen különbözik az Alsó kerttől. A terület sokkal meredekebb, a domborzat sokkal változatosabb. Az utak vonalvezetése könnyedebb, kevésbé szabályos és kevés épület található benne.

Az alsó botanikus kert számokkal jelölt (1-71), a felső kert az ABC nagybetűivel jelölt parcellákra van osztva.

Az egyetem növekedésével számos új épületet is emeltek. 1928-ban épült a mai D épület, 1929-ben az E épület. 1942-ben építették az F épületet, és ugyanekkor kezdtek hozzá a Régi Kollégium építéséhez is, de azt a háború és az azt követő nehéz évek miatt csak 1953-ban adták át véglegesen. Az egyetemi Sportcsarnok 1968-ban készült el. Ezután a 70-es években építették meg sorban az újabb épületeket: az új kollégiumot, a menzát (mindkettőt 1972-73-ban) és a könyvtár épületét (1975). Ezeken kívül számos kisebb épület is épült, raktárak, műhelyek, üvegházak, az 1996-ban elkészült új főporta. A legújabb épület a Faipari tanműhely mellett épült,1999-ben átadott, G épület.

1962-től kezdve a kert számos pontján híres professzorok szobrait helyezték el.

A botanikus kert 1978 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület. Az Országos Környezet- és természetvédelmi Hivatal elnökének védetté nyilvánító határozata a botanikus kert rendeltetését az alábbiakban határozta meg:

- védje a dendrológiai és esztétikai értéket képviselő fafajokat, cserjéket és egyéb növényfajokat,

- szolgálja a felső- és középfokú erdészeti-faipari oktatást és kutatást, segítse az ifjúság természetvédelmi nevelését,

- természetben történő élményszerzéssel segítse az ismeretterjesztést,

- biztosítsa az Erdészeti és Faipari Egyetem esztétikus környezetét.

A botanikus kert kialakításától kezdve számos, eredeti termőhelyről begyűjtött növényfajjal gyarapodott ill. gyarapszik. Jelentős a más kertekkel történő magcsere is. A kertben jelenleg kb. 2000 fásszárú és 2000 lágyszárú taxon található meg.

A kertben több intenzív gondozást igénylő lágyszárú gyűjtemény található. A kert talán egyik legértékesebb gyűjteménye az uszoda mellett található Hagymás növények gyűjteménye. Itt számos ritka, védett hazai és nem őshonos növényfajt találhatunk. A Sportcsarnok mellett volt található eddig a Termőhely-jelző növények gyűjteménye, amit a hallgatók egyszerűen csak "Agócs-parcella" néven emlegetnek. Ez ma már elég leromlott állapotban van, és elkezdődött a felső kertbe költöztetése. Az alsó kertben ezen kívül még a C épület és az F épület előtt sziklakertek (régiesen alpinétumok) is találhatók, melyekből az eredeti növények a fák árnyalása miatt már eltűntek. A felső kertben szintén több értékes lágyszárú gyűjtemény és sziklakert található.