Picea omorika (Panc.) Purk. - szerb luc, omorika-fenyő, bosnyák szomorú luc

Szinonima: 
Pinus omorika Panc. 
Származási hely: 
Délkelet-Európa, a Tara-hegység középső része, és a felső Drina-vidékén 500-1500 méteres magasságban él. 
Habitus: 
30-35 méter magas fa, koronája keskeny kúp alakú, ágai rövidek, ívesen felemelkedők. A rügyek kerekek vagy tojás alakúak, világosbarnák, 3-5 mm hosszúak, nem gyantásak. A pikkelyek döntöttek és kihegyezettek. A végen álló rügyek tűcsomóval körülzártak. 
Kéreg: 
Sötétbarna, vékony pikkelyekben leváló. 
Hajtás: 
Világosbarna, rövid és sűrű barna szőrös. 
Tűlevelek: 
Tömötten állnak, az ág felső részén előre; láthatóan lelapítottak, 12-18 mm hosszúak, kihegyezettek, nem szúrósak. Mindkét oldalt döntöttek; fénylő sötétzöldek, a fonákjukon 2 széles, ezüstfehér gázcserenyílás sáv található. 
Toboz: 
Hosszúkás tojás alakú, 3-6 cm hosszú, 2,5-3 cm széles, fiatalon lilás bíborszínű, éréskor fénylő sötétbarna, gyantás. A pikkelyek lekerekítettek, finoman fogasak. 
Ökológiai igény: 
Gyengén savanyútól a meszesig bármilyen talajon megél, jól tűri a száraz levegőt. 
Felhasználás: 
Kisebb csoportokba, szoliternek ültetik. 

Tipikus példány elhelyzkedése a botanikus kertben