A Soproni Botanikus Kert története 1953-tól 1974-ig

Írta: Dr. Kocsó Mihály (2008.)


A Botanikus Kert 1953 és 1970 évek közötti történetéről NEMKY ERNŐ és VANCSURA RUDOLF az alábbiakat írja:

„A Botanikus Kert igazgatója 1953-tól TUSKÓ FERENC docens lett, a munkák vezetését, azaz a Botanikus Kert közvetlen vezetői feladatait 1953-1955 BRÁNYI GYÖRGY okl. erdőmérnök (fő szakterülete, feladata a pázsitfűfélék meghatározása és telepítése volt), 1955 őszétől pedig CSAPODY ISTVÁN egyetemi tanársegéd végezte.

TUSKÓ FERENC kinevezése után hozzálátott munkatársaival VANCSURA RUDOLF és SZY FERENC főisk. tanársegédekkel a botanikus kert továbbfejlesztéséhez.

Terveik a következők voltak:

1. A kertet dendrológiai gyűjteménnyé kívánták fejleszteni, így elsősorban a fás növények gyarapítását szorgalmazták. Ezen belül is a kert éghajlati adottságainak megfelelően egy mind teljesebb Conifera-gyűjtemény létesítésére törekedtek.

2. Munkaprogramjukban leszögezték, hogy a földrajzi csoportok szerinti telepítést kell következetesen alkalmazni, szem előtt tartva a telepítések esztétikai hatását is.

3. A lágyszárú növényanyag további fejlesztésénél a nálunk is meghonosodott exóták kísérőnövényzetére, a növénytársulások karakter fajaira és a hazánkban előforduló fajok külföldi rokonaira kell különös figyelemmel lenni.

A növényanyag gazdagítása érdekében a Nemzetközi Magcserét kiszélesítik: nagyszámú külföldi botanikus kerttel veszik fel a kapcsolatot.

Megkezdődött az alpinétumok újjászervezése is. A több apróbb sziklakertet felszámolva, helyettük 2-3 nagyobbat rendeztek be a kémiai épület (C) előtti parcellában (ma 1-2-es).

A sokoldalú építőmunka kibontakozása a kert kedvezően alakuló dolgozó létszámának is tulajdonítható. A 7-8 állandó fizikai munkás mellett a tavaszi és őszi hónapokban időszaki munkások, s nyáron még 10 -15 diák is dolgozott a kertben. A szellemi dolgozók száma is arányos volt a teendőkkel. TUSKÓ FERENCEN kívül egy munkavezető erdőmérnök, egy szakképzett kertész és egy kertészeti ügyintéző irányították a munkálatokat. Ezeken felül még 2 tanársegéd vett részt a kert és növényanyagának fejlesztésében.

Ekkor robbantak ki váratlanul 1956 őszének eseményei. A külföldre távozó oktatók között volt a botanikus kert ügyeit irányító szellemi dolgozók egy része is. Így került TUSKÓ FERENC is Kanadába. Az itthon maradt munkatársak és fizikai dolgozók helytállásának köszönhető, hogy a főiskola botanikus kertjének növényállományában 1956 őszén nem következett be különösebb kár. A személyi veszteségek hosszú évekre kihatottak a Kkert fejlődésére. A Növénytani Tanszék megcsappant oktatólétszámát nem pótolták. A botanikus kert sem rendelkezett függetlenített vezetővel. A Kert ügyeinek intézését NEMKY ERNŐ tanszékvezető egyetemi tanár tanársegédei, VANCSURA RUDOLF és KISS LÁSZLÓ segítségével végzi. A munkálatok ekkor elsősorban csak a Kert karbantartására szorítkoztak. Mindamellett a növényanyag gyarapítása is folyik. 1957-ben 400 db fát és cserjét ültettek ki, azonban a kedvezőtlen időjárás és az erős árnyalás következtében ennek a telepítésnek alig 10 %-a maradt csak meg.

Az 1954-ben felvetődött területgyarapítás – dr. MOLLAY JÁNOS gazdasági igazgató szorgalmazása, és Sopron Városi Tanács megértő támogatása következtében – 1958-ban válik valóra. A Botanikus Kert közel 4 ha-ral gyarapodott a délnyugati oldalával szomszédos terület hozzácsatolásával. Az új területet 1959. évben vették birtokba, és 1960-ban a bekerítése (és a védőállomány telepítése szerk.) is megtörtént. A régi üvegházak már elavultak. 1959-60-ban megkezdődött, és 1961 őszén befejeződött egy kétszárnyú, kezelőhelyiséges, korszerű melegvízfűtéses, kutatási célokra is alkalmas, 470 m2 felületű üvegház építése.

Megkezdődött a Botanikus Kert növényállományának felvétele is. A nyitvatermők feldolgozását KISS LÁSZLÓ, a zárvatermőkét VANCSURA RUDOLF egyetemi tanársegédek végezték. 1959-ben VANCSURA RUDOLF megkezdte egy pontos, 1:250 méretarányú, parcellánkénti helyszínrajz elkészítését. Ezt 1962 végén fejezte be. A felmérés alapján készült el egy kartotékrendszerű törzskönyv, amely a kertben található összes fás növényeket magába foglalta. Eszerint 1962. év végén a kertben: 1010 db fenyő (155 taxon), 932 db lombfa (200 taxon) és 912 db cserje (297 taxon) volt található. A lágyszárúak pontos felvételére már nem kerülhetett sor, de az 1958-as felvételből megállapítható, hogy ebben az időben mintegy 270 lágyszárú növényfaj tenyészett, amelyből kb. 150 volt névtáblával ellátva.

1955-től kezdve a botanikus kert személyi ellátottsága egyre rosszabbodott, s az akkori 7 álláshelyéből 1960-ra csak 3, majd 2 fő betanított munkás és a vezető főkertész (TÓTH KÁLMÁN, aki 1955-1967 között szolgálta a kertet. Szerk.) álláshelye maradt meg. Nem jutott időszaki alkalmazottakra sem pénz az 1963. évig terjedő időben.

1963-ban BARABITS ELEMÉR erdőmérnök személyében önálló, az oktatási teendőktől mentesített botanikus kerti vezetőt kapott a Növénytani Tanszék. Az új vezető érdeklődési körét az exóta fenyők, lombos örökzöldek és a Rhododendron nemzetség képezik. Foglalkozik ezenkívül Rhododendron, Azalea, Thuja, Chamaecyparis és Juniperus változatok tenyésztésével és maga is több, dekoratív jellegű fenyőfélét szelektált. Működése idején – érdeklődési területének megfelelően – a Botanikus Kert parkszerű átalakítását szorgalmazta. Elképzelése az volt, hogy a Botanikus Kert fáinak megritkításával és átültetésével nagy kiterjedésű gyepfelületeket alakít ki, a facsoportuk alját pedig az esztétikai hatás fokozása céljából kevésbé kényes örökzöld cserjefajokkal telepíti be. Munkálkodása nyomán jelentős átalakulások mentek végbe a kert növényállományában. Elképzeléseinek megvalósítása kezdetén a kert faállományát alaposan megritkította. Az 1964-65-ös években 216 fenyőt, 321 lombfát és 263 cserjét vágott ki és emellett 114 db fás növényt, zömmel cserjeféléket ültettetett át más helyre. A ritkítást intenzív telepítési munka követi. 1964-67. között 491 fenyő, 195 lombfa és 3371 db cserje került kiültetésre. A kiültetett anyag 50%-át (2230 db) Laurocerasus, Mahónia és örökzöld Berberis-ek alkotják. A fás növényállomány 476 db – főleg dekoratív jellegű – fajjal gyarapszik ezekben az években. Az 1959-ben bekövetkezett területgyarapodást 1965-ben újabb követte. A már idecsatolt területtel összefüggő, a Honvéd út felé eső, a botanikus kerttel szorosan összefüggő kerteket, Sopron Város Tanácsa az Erdészeti és Faipari Egyetem kérésére kisajátítja. Ezzel és az előző juttatással a kert területe 4,5 ha-ral bővült, így területe 14,5 hektár lett.

A botanikus kerti munkálatok vezetésével megbízott BARABITS ELEMÉR egyetemi adjunktus javaslatára az Erdészeti és Faipari Egyetem vezetősége az Országos Erdészeti Főigazgatósághoz fordul anyagi segítségért. DANSZKY ISTVÁN az Erdőművelési Osztály vezetője megértő támogatásának köszönhető, hogy az erdőfenntartási alapból folyósított összeggel a parkosítási munkákat meg lehetett kezdeni. A beruházások kivitelezésével a Tanulmányi Állami Erdőgazdaságot bízzák meg, amely a beruházások idejére az új területet Panoráma úti parkerdő elnevezéssel használatba vette.

A beruházási hitelből még 1965-ben elkészült egy 750 m hosszú, 3,5 m széles kőburkolatú feltáró út, amelynek tervezését egyetemünk Szállítástani Tanszéke végezte el. Ekkor lett betelepítve a külső kertrész északnyugati szegélye is szélvédelmi céllal, különböző hazai, erdőt alkotó fafajokból képezett csoportokkal. 1967 tavaszán BARABITS ELEMÉR megvált a Növénytani Tanszéktől. A kert munkálatainak irányítását VANCSURA RUDOLF egyetemi docens vette át és a nyár folyamán elkészítette a külső, új botanikus kerti rész teljes részletességű telepítési tervét. Egyidejűleg NEMKY ERNŐ tanszékvezető a belső, régi kert jövőbeni fejlesztési és telepítési tervét állította össze. A Botanikus Kert mindennapi feladatainak, munkálatainak vezetésére BOLGÁR JÓZSEFNÉ erdőmérnököt, egyetemi gyakornokot nevezték ki. 1967-ben elkészült az összes sétaút (800 fm), és megkezdődött egy 400 m2 tófenéknek valamint a Panoráma úti részen egy nagyobb terjedelmű alpinétum kialakítása, ahová a Magyar Középhegység, a Kárpátok és az Alpok sziklagyepeinek növényzete került betelepítésre. (Az alpinétumi munkákat Agócs József vezette. Szerk.) Még 1967. év őszén megkezdődtek a külső kertben az Erdőmérnöki Kar által jóváhagyott tervek szerinti telepítések is.

A nyugati részben (Deákkúti út felől) Eurázsia jelentősebb fa és cserjefajait telepítjük a következő csoportosításban: 1. Japán mérsékeltövi flórája. 2. Korea, Mandzsúria, Amúr-vidék növényei. 3. Kelet-Szibéria fás növényei. 4. Kína lombhullató és tűlevelű erdeinek növényei. 5. Nyugat-Szibéria és Észak-Európa flórája.

A keleti részben (Honvéd út felől) Észak-Amerika mérsékelt övének fa- és cserjefajaiból igyekszünk megtelepíteni a még hiányzókat. Itt a következő csoportok vannak kialakulóban: 1. Atlantikus flóraterület, 2. Pacifikus flóraterület.

Pillanatnyilag a fő növénybeszerzési forrásunk a nemzetközi magcsere. 1968-ban 9 hazai és 175 külföldi botanikus kerttel voltunk csereviszonyban. A hazai faiskoláktól és botanikus kertektől meglehetősen sok élő anyagot is kapunk, vásárolunk vagy cserélünk.

Jelenleg a botanikus kert állományában 3 állandó és 8 időszaki fizikai dolgozó végez eredményes munkát, elsősorban a belső kertben és az üvegházban. Az anyagi ellátottság is jó, csak a kert vízellátását kell megoldanunk. Ezenkívül az Erdészeti Hivatal is támogatja a külső kert építését anyagiakkal, a Tanulmányi Erdőgazdaság pedig a kivitelezéssel segíti munkánkat.” (NEMKY -VANCSURA, 1970)