A Soproni Botanikus Kert története 1897-tól 1953-ig

Írta: Dr. Kocsó Mihály (2008.)


„A Főiskola botanikus-kertje 1897 előtt kis részben konyha és kereskedelmi kertészet, továbbá gyümölcsös, nagy részben pedig szántóföld volt az "Alsó Lőverek" 292 m-es magaslatának északi irányú természetes lejtésével. A katonai reáliskolának 1897-1898-ban történt felépítésével a terület legnagyobb részét katonai kiképzés céljainak megfelelően planírozták, a területet a szükségnek megfelelően befásították, meghagyva egyes szépnövésű, jelenleg már koros facsoportokat; a planírozott részen sportpályákat építettek, továbbá oktatás-, lakás-, fürdés céljaira szolgáló épületeket emeltek. (A Főreáliskola épületeit és uszodáját a neves építész ALPÁR IGNÁCZ tervei alapján NEUSCHLOSZ Ödön és Marczel építési vállalkozók építették 1897-1898 években. Szerk.) A terület befásítása a korabeli kastélyparkok mintájára történt, az iskolaparancsnok LISZKAY JÓZSEF őrnagy rendelkezései alapján, LAKÓ ISTVÁN, az intézet főkertészének tervei szerint. A befásítás célja nagyobbrészt esztétikai volt, és csak kis részben oktatási, mivel az ismertebb fafajok névtáblával voltak megjelölve.” (BENKOVITS, 1927) „Ebből a telepítésből származnak az idős vadgesztenyék, juharok, hársak, platánok stb. Az uszoda vízellátásához és az öntözésre nagy méretű kutat építettek, mely már akkor elektromos hidránssal volt ellátva.” (NEMKY - VANCSURA, 1972)

A Főiskola 1922. szeptemberében költözött az üresen álló Honvéd Főreáliskola épületeibe, illetve annak 17,2 kh. nagyságú területére.

A Növénytani tanszék – KÖVESSI FERENC tanár vezetésével – az 1922 őszi és a téli előkészületek után 1923 tavaszán azonnal hozzálátott, WETTSTEIN rendszere alapján, a kert botanikus kertté való átalakításához. A munkákat gyakorlatilag SOMMER GÉZA okl. erdőmérnök tanársegéd és GÁLLA GÉZA intéző kertész végezték.

A Főiskola átszervezése, illetve új tanárok kinevezése után (1923. XII. 15.) a Növénytani Tanszék ketté vált: KÖVESSI FERENC vezetésével Növényélettan- és kórtani tanszékké, illetve a rendkívüli tanárrá kinevezett FEHÉR DÁNIEL vezetésével Növénytani Intézetté alakult át. (Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924). 1924 júniusától kapcsolódott a munkába a botanikus kert vezetőjeként KISS VILMOS LAJOS kertészeti főintéző, aki 1953-ig volt a Botanikus Kert vezetője, és a munkák irányítója. (A növénytani gyakorlatokat is KISS VILMOS LAJOS vezette, akit a hallgatók csak Kiss Lajosként, ill. később Lajos bácsiként ismertek, és a növényismerete, valamint lelkiismeretessége miatt kedveltek.

GÁLLA GÉZA kertész elhunyta után munkakörét BESSENYEI ZOLTÁN kertészeti intéző vette át 1940-ig, távozásáig. BENKOVITS KÁROLY erdőmérnök tanársegéd az ügyintézésben vett részt, SZENTISTVÁNI ALADÁR erdőmérnök külső munkatársként az alpinétumokat rendezte be. (LESENYI, 1940)

A Botanikus Kert célját az alábbiakban jelölték meg:

"1. a hallgatók oktatását lehetővé tenni és megkönnyíteni,

2. élettani és származástani kísérleteket végezni,

3. a honi és külföldi fafajokat tenyészteni, illetve nemesíteni és terjeszteni,

4. bemutatni a magyar erdőflórát, úgy az erdészeti fő-, mint az aljnövényzetet illetőleg, hogy ezáltal a magyar erdőkultúra teljes egészében bemutatható legyen. Ennek következtében a botanikus kert nem öleli fel az egész növénytan területét, csupán az erdőgazdaságot érdeklő fákat, cserjéket, és az ezeket kísérő természetes dudvákat gyomokat, miáltal speciális jelleget nyer.

Ezen tudományos jellegű célokon kívül van még egy igen nemes feladata, éspedig esztétikai keretül szolgálni egy olyan intézménynek, amelynek hivatása a növénykultúránk nemzetgazdasági szempontból való ápolása." (BENKOVITS, 1927)

Fehér Dániel és Kiss Vilmos Lajos 1949-ben írta:

„Elsősorban csemetekertet létesítettünk és megindítottuk a Nemzetközi Magcserét. Magcserében jelentős támogatást kaptunk a szovjet, japán, amerikai, svéd, német, norvég botanikus kertektől és a budapesti Tudományegyetem botanikus kertjétől, amelyet a kert időközben elhunyt igazgatójának, MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR egyetemi professzornak és SCHNEIDER J. kertészeti főfelügyelőnek köszönhetünk. Emellett természetesen vétel és csere útján is sok példány került birtokunkba, amelyeket jórészt a hazai és külföldi kereskedelmi csemetekertekből és a SÁGHY ISTVÁN által berendezett európai hírű kámoni arborétumból szereztünk be. (A kert növényállományának fejlődése a 3. sz. mellékletben látható. Szerk.). 1929 tavaszán kezdtük meg a kert szívét képező kb. 3 kat. hold kiterjedésű régi gyakorlótér benépesítését, amely egyik legsikerültebb létesítményeink közé tartozik. A terület túlnyomó részét Koniferák foglalják el. Időközben felépítettünk 4 üvegházat, köztük egy nagyobb kísérleti üvegházat a Rockefeller-alap támogatásával. 1943-44-ben a kert egy igen jól berendezett, 3 helyiségből álló adminisztrációs épületet kapott, melyben a gyűjtemények is elhelyezést nyertek. 1944-ben a háborús cselekmények miatt a kert sokat szenvedett. 1944 nyarától kezdve a folytonos légiriadók következtében a fenntartási munkálatokat már alig tudtuk elvégezni. Ugyanezen év decemberében egy hatalmas bombatámadás, amelyet még több is követett, üvegházaink jó részét tönkretette, és a kert területére esett 4 nagyobbméretű bomba. Ezek egyike a főépület előtti tért rongálta meg, 1-1 a kert északkeleti és nyugati részét rombolta össze, 1 pedig, amely a legnagyobb kárt okozta a Fagalesek újonnan telepített csoportjának nyugati felében egy igen szép Quercus tardiflora állományt tett tönkre. A felszabadulás után a személyzet önfeláldozó fáradozása és munkája, az Erdőmérnöki Osztály hallgatóinak hathatós segítsége mégis lehetővé tette azt, hogy 1945-48. évek alatt a kertet fokozatosan helyreállítsuk. A kert eredményes, végleges és átfogó újjáépítése azonban csak 1948. tavaszán indulhatott meg, amikor ORTUTAY GYULA vallás- és közoktatásügyi miniszter úr megfelelő rendkívüli támogatást bocsátott az újjáépítés céljaira rendelkezésünkre.” (FEHÉR - KISS, 1949)

(A Botanikus Kert adminisztrációs épületét 1960-ban a főiskola elvette és szolgálati lakásként hasznosította. Az épület csak 2000-ben – DR. MÉSZÁROS KÁROLY dékán megértő támogatása révén – került vissza a Botanikus Kert szolgálatába.)

1952-ben FEHÉR DÁNIELT eltávolították eddigi munkaköréből, 1953-ban pedig KISS VILMOS LAJOST az Erdőmérnöki Főiskoláról. (Ezután Kiss Lajost, aki közel 30 évig a Botanikus Kert vezetője, és a hallgatók növénytani gyakorlatainak odaadó oktatója volt, méltatlanul el is "feledték". Szerepe még ma sem közismert.)

"A régi gárdából csak BORS GYULA főkertész maradt meg, aki 1925-től haláláig, 1956-ig szolgálta a kert ügyét." (NEMKY - VANCSURA, 1970)